Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége. Ezen "megbélyegzik" Luka Lászlót/Vasile Lucát, mert visszavonta önbírálatát. Az ellene megfogalmazott vádak: hátráltatta a nehézipar fejlesztését; ellenezte a Duna-Fekete-tenger csatosna építését; gátolta a szövetkezetesítést és támogatta a kulákokat Teohari Georgescu elleni vád: "békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben", és "arisztokratikus életstílusával elszigetelődött a tömegektől". Másnap felmentik a központi vezetőségi tagságából és "esete" az ellenőrző bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségéből. (Az új belügyminiszter Alexandru Drăghici lesz.) A szintén bírált Ana Pauker még a Szervezeti Büro tagja marad. - 1952. június 29.
1952. január 26.
Az RMPKözponti Vezetősége és a Minisztertanács elfogadja az új pénzreformot, amelyet Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter vezetésével hajtanak végre.
1949. március 3. - 5.
Az RMPKözponti Vezetősége plenáris ülésén határozatot fogadnak el "a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, és a munkásosztály valamint a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséről". - 1949. július 24.
1949. március 3.
A 87. sz. törvény megjelenését követő nap hajnalán "kiemelnek", kénysszerlakhelyekre (domiciliul obligatoriu) hurcolnak országszerte mintegy 3.500-5.000 földbirtokos családot. Erdélyben Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva lett kijelölve számukra. (A Háromszék megyei földbirtokosságot Sepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlva Dobrudzsába hurcolják.)
1965. március 22.
Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a "szocialista nemzet" és a "szocialista nemzeti állam" kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint "befejezett folyamatról" beszél.
1960. május 15. - június. - 15.
A müncheni Nemzetőrben három részben megjelenik - Erdélyből Nyugatra szökött magyarok beszámolói alapján összeállított - "A mai Erdély" c. cikksorozat. Ebben megemlékeznek azt 1956 utáni tömeges letartóztatásokról, az RMP Központi Vezetősége mellett létrehozott, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" megszüntetéséről. Hírek szerint "mindenki tudja, hogy néhány hónap múlva a kolozsvári Bolyai sorsára kerül" a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet is, a Magyar Autonóm Tartományt pedig Kolozsvár Tartományhoz akarják csatolni, az egyetemek elrománosításának, a magyarokkal szembeni numerus clausus-politikának az élharcosa Leonte Rautu, az RMP Központi Vezetőségének egyik legbefolyásosabb embere.
1959. április
Az RMP Központi Vezetésének titkársága vitát rendez a Bolyai egyetem magyar irodalomtörténeti kurzusairól (egyetemi jegyzeteiről). A résztvevők (az irodalomtanszék tanszemélyzete, a Babeş egyetem irodalomtörténész oktatói, a Bolyai egyetem vezetése, Vécsey Károly, és Blénesi Ernő, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársai, valamint írók, kritikusok.) Szigeti József jegyzetét azzal támadják, hogy a szerző engedményt tett "a reakció burzsoá irodalomtörténetírásnak", Jancsó Elemért pedig "az irodalmi hagyomány elvtelen, békülékeny, felületes értékelése miatt" marasztalják el. A vitával összefüggésben az Igaz Szó májusi számában (a fél éve a lapban folyó "ideológiai kampány" betetőzéseképpen) megjelenik Blénesi Ernő és Vécsei Károly cikke: "Az irodalomtörténeti oktatás eszmei tisztaságáért".
1958 szeptember eleje
1958 szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetősége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült - de terjesztési engedélyt már nem kapott -, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményéről, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Răutu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenörző hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztője vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztői "következetesen mellőzték a múltszázadi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztőt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügyből, másfelől pedig tovább folytatódik a forgalomban lévő magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.
1957. június 28. - július. - 3.
Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetőségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyőzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu-Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scînteia közli, hogy "pártellenes tevékenységükért" kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chişinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).
1956. november 5.
Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalommal" kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Többek között beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány", valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét "a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez." - A két kolozsvári egyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint "1500 tudós, tanár és tanító részvételével" nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy "egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett." (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a "kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat."
1956. október 20.
Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazság-ban): "Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését..." A párthatározat következtében sebtében - a tanév megkezdése után több héttel - felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.
1956. október 12.
Megjelenik az Előrében az RMP Központi Vezetősége határozata, amelynek értelmében az Oktatásügyi Minisztériumban létrehozzák a Nemzetiségi Oktatás Vezérigazgatóságát. Az Előre szerint a vezérigazgatóság "megteremtése elé nagy várakozásokkal tekint az ország egész népe, románok, magyarok, németek egyaránt." (A vezérigazgatóság élére novemberben Bányai Lászlót, a Bolyai egyetem akkor leváltott rektorát, frissen kinevezett közoktatásügyi miniszterhelyettest nevezik ki.) -> 1956. november 13.
1956. július 14.
Az Előrében közlik az RMP Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozatát az "általános oktatást megjavításáról". Ez - többek között - bevezeti a koedukációs iskolákat, az 1956/57-es tanévtől pedig a pedagógiai iskolák átalakulnak tanítóképző pedagógiai iskolákká. Visszaáll az 1951-ben megszüntetett 11 éves oktatás, tehát a három éves gimnáziumi képzés (V-VII. osztályok) után négy éves oktatás következik, de az utolsó két évben (X-XI. oszt.) két irányba: humán és reál tagozatra válik szét az oktatás. Ezen kívül azonban a rendelet előírja, hogy bár "az együttélő nemzetiségek iskoláiban az általános oktatás az illető nemzetiség anyanyelvén folyik", de "a többnemzetiségű vidékeken és helységekben román és kisebbségi tagozatokkal, illetve osztályokkal rendelkező iskolákat kell létesíteni." A felháborodást csillapítandó azonban a rendelet a nemzeti kisebbségek tanulóinak csak az elemi iskola 2. tanévétől teszi kötelezővé a román nyelv tanulását. (A határozat következtében az 1956/57-es tanévvel kezdetét veszi a román és a nemzetiségi tannyelvű iskolák összevonása, az ún. vegyes iskolák" létrehozása.)
1956. június 23.
Közlik a lapok az RMP Központi Vezetősége Politbürójának határozatát "a főiskolai hallgatók körében folyó politikai nevelőmunka megjavításáról." A határozat szerint karonként vagy intézetekként diákegyesületeket kell szervezni, amelyek a párt szervek vezetése alatt fognak tevékenykedni, irányításukat az IMSZ szervei, szervezetei végzik. Az egyesületek a határozat szerint a hallgatók szakmai szervezetei lesznek. Szeptember-október folyamán folyik a diákegyesületek szervezése, októberben a legtöbb helyen sor kerül az egyesületek tanácsainak megválasztására. Felsőbb rendelkezések értelmében a Bolyai egyetemen 5 diákszövetség alakul. -> 1956. október 24.
1956. március 23. - 25.
Az RMP Központi Vezetősége plénumán Gheorghe Gheorghiu-Dej, Miron Constantinescu és Iosif Chişinevschi beszámolnak az SZKP XX. kongresszusáról. Dej minden korábbi hibát a Luka-Pauker-Georgescu-frakció nyakába varrja, kijelentve, hogy Romániában az előbbiek 1952-es eltávolításával gyakorlatilag felszámolták a személyi kultuszt. A lapok csak a plénum megtartásárol adnak hírt, az ott lefolyt eseményekről hallgatnak.
1956. június 16.
Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd felmentik őket a korábbi vádak alól. Ezt követően az RMP Központi Vezetősége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és visszahelyezik őket minden jogaikba. (Ez az egyetlen eset 1968 előtt, hogy koncepciós perben elítélt személyeket hivatalosan rehabilitálnak.)
